Sziasztok! Ha a múltkori Stereochrist post maratoni hosszúságú volt, akkor ez egyenesen Megainterjú lett. :)

A Stonedirt gitárosa, Kemencei Balázs válaszolt kérdéseimre a bandáról, a készülő új lemezről, és a közelgő szülinapi buliról. Szóval:

Szia Balu, üdv itt a Southern blogon! Öt éves lesz a zenekar, készül az új lemez, gondolom sokat pörögtök mostanában, de előtte mesélj arról, hogy került először kezedbe hangszer, és kinek a hatására lettél metalgitáros?

Tesóm 9 évvel idősebb nálam, így amikor már kezdtem igazán fogékony lenni a zenékre, azonnal elkezdte a nevelésemet. Aztán megláttam kb. 8 évesen a Twisted Sister We’re Not Gonna Take It klipjét, és a Europe Final Countdownját, elkezdtem hallgatni ami csak fellelhető volt otthon. Helloween, Bon Jovi, Mötley Crüe, Poison (igen, ez van) stb.

Egyszer bementem a bátyám szobájába és mondtam neki, hogy jöjjön velem sega megadrive-ozni, és ő éppen gitározgatott az ágyon egy borzalmas műanyag gitárral, egy boss overdrive-val, bedugva a kazettás magnóba. Aztán fura volt, hogy ott húzogatja a kezét azokon a vékony húrokon és nem vágja el az ujját, ki akartam próbálni és ebből az lett, hogy 5 órán keresztül nem tudtam letenni a kezemből, estére már volt egy saját kis dallamocskám is, ami persze tök szar volt. Emlékszem anyám jött be és mondta, hogy jajj, de jól áll a kezedben, persze a középiskolás évek alatt már inkább az volt, hogy tedd le azt a rohadt gitárt, húzzá’ tanulni.:). Aztán 14 évesen elmentem az egyetlen tényleg jól gitározó figurához akit ismertünk, hogy tanítson, aki szintén tesóm barátja volt és mutatott Panterát (az első riffem a Mouth For War volt, természetesen a Smoke on the Water és az Enter Sandman mellett), Megadeth-et, Sepulturát, Slayer-t. Na, ott basztuk el az egész életemet:).

Ilyen mocskos zenét játszó bandánknál hatványozottan igaz a mondás, hogy összefújja a szemetet a szél, de kíváncsi vagyok, hogy alakult meg a Stonedirt. Egyáltalán melyik bandában húzod régebb óta az igát, a Wall of Sleepben, vagy itt?

Ha az éveket nézzük gyakorlatilag a Wall of Sleep-be előbb kerültem be, minthogy megalakult maga a Stonedirt, de Boldizsárral és Szilárddal már előtte is együtt bénáztunk, csak nem találtunk énekest. Emlékszem lejött egyszer meghallgatásra egy srác és ahogy az lenni szokott mielőtt nekiálltunk zajongani (az ő esetében idáig el se jutottunk) beültünk meginni valamit meg dumálni, ismerkedni, tudod ahogy az lenni szokott. Erre kijelentette, hogy ő nem tud szöveget írni de arra gondolt hogy szívesen énekelne mondjuk Kosztolányi verseket. Nah, gondolhatod milyen gyorsan hagytuk magára szerencsétlent:D. Aztán eszembe jutott, hogy annak idején láttam egy srácot, aki kurva jó volt, szóval fogtam magam, hazamentem és a régi ütött-kopott noteszemből, amibe folyamatosan jegyzeteltem a zenész kontaktokat tinédzserkoromban (ugye akkor nem volt még mobil), megtaláltam egy vezetékes számot, ahol egy kedves női hang a következőt mondta: „halló, Endre sajnos nincs itthon, de ha hazajön Finnországból majd keres”. Aztán így is történt, felhívott, összejöttünk egy próbára és megbeszéltük, hogy egyértelműen megvan az énekesünk (ezt megelőzte az, hogy eleinte mi ketten Endru-val egy Pantera tribute-ben gondolkoztunk, de sajnos Dime akkor halt meg és így azonnal felfüggesztettük az egészet, mert nem tudtuk volna csinálni). Akkor Endru még csak projektnek gondolta a dolgot, mivel neki ott volt a Manikin Faint és az volt a fő zenekara. Szerencsénkre azonban végül itt kötött ki:) . Aztán ez megtörtént 2005-ben, most itt vagyunk 2010-ben és még mindig jól érezzük magunkat.:) Endrével egyébként régebbről két dolog maradt meg: amikor először láttam egy tehetségkutatón Dunakeszin, kijött egy cingár kis bőgatyás csávó és olyat üvöltött hogy leesett az állam. Aztán amikor kb. 16 éves voltam, felhívott egy zenekar hogy úgy hallották gitározom, örülnének ha beszállnék hozzájuk, jöjjünk össze és beszéljük meg. Elmentem a dumálásra, és pont az a zenekar volt amiben Endru-t láttam Dunakeszin, természetesen ő is ott volt. Akkor még baromira nem tudtunk együtt zenélni, mert a zenekar, nevén nevezve a M.U.D. ilyen Korn és Machine Head Burning Red Vonalban gondolkozott én meg akkor éltem a legnagyobb Slayer, Anthrax, Testament korszakomat, szóval ez, az akkor trendinek számító vonal ELLENSÉG volt:)

Pár sorban jellemezd a társaidat! Ki milyen „színtérről” érkezett, milyen zenék pörögnek nálatok?

Pfú, hát ez nem könnyű feladat. Egyáltalán. Sőt, az egyik legnehezebb:). Mindig röhögünk rajta, hogy 4 ennyire különböző figurából hogy állhat össze egy egész.

Boldi: a csapat legmegfontoltabb, legkomolyabb figurája, mindig mindent azt utolsó momentumig át kell vele beszélni, van, hogy legalább tízszer megkérdezi ugyanazt, emiatt persze mi idegbajt kapunk, de ő az, aki összeszed minket, amikor tényleg felöntünk a garatra 1-1 buli után.:). Az is jó tulajdonsága, hogy a zenekari ügyeket, amikkel senkinek nincs kedve szarakodni, mert pepecselős, vagy unalmas (pályázatírás, időpontok és pénzügyi kérdések), azt ő mindig gyönyörűen, határidőre teljesíti:). Ugyanakkor sajnáljuk is, gyakorlatilag három pihentagyú barommal van összezárva akik rühellik a szabályokat és a lusták mint a dög, viszont tényleg szükség van egy zenekaron belüli kontrollra, különben káosz lenne:D

1000x földhöz ragadtabb mint például én, a reál dolgokat mindig rá is bízom.

Endru: Nah, hát róla aztán órákig lehetne mesélni, általában úgy jellemzi saját magát hogy ő tulajdonképpen egy „kedélyes lófasz”. Emellett kibaszott önironikus és flegma. Viszont pillanatok alatt megértjük egymást, sokszor tényleg mindenféle magyarázás nélkül. Amikor új témát mutatok a többieknek mindig őt figyelem először, mert az ő reakciója maximálisan döntő. Állat megérzései vannak. Ha elkezd bólogatni, vagy bevágja a zord METAL fejet, akkor egyértelmű, hogy a riff marad, mert tartalmazza az esszenciát, amit a FÉM jelent számunkra:) Egyébként ez az összhang az első pillanattól kezdve megvan közöttünk és kölcsönösen támogatjuk egymást, egyedül neki hagyom, hogy beleszólása legyen a riffekbe, ő pedig hagyja, hogy beleugassak az énektémákba. Rendkívül empatikus figura, könnyű vele megtalálni a hangot és mindenkihez pozitívan áll hozzá, ha viszont eljátszod a bizalmát, akkor felejtsd el, hogy rövid időn belül jóban leszel vele. Ez így bonyolult személyiségnek hangzik talán, de egyáltalán nem az, egyszerűen csak félelmetesen jó emberismerő és a legtöbb humanoiddal ellentétben, ő tényleg tisztában van saját magával is.:)

Szili: Ő a mi kis Trollunk. Az a figura, aki rühelli ha egy mondatban több van alany-állítmánynál (ezt úgy tudod lemérni, hogy elkezdesz neki magyarázni valamit és ha tényleg 3 mondatnál tovább tart, már látod rajta, hogy néz ugyan de régen nem ott jár és a végén benyögi hogy jah). Ugyanakkor a legbékésebb, legkedvesebb figura, akit állandóan haza akar vinni valaki otthonra, az egész csávóból sugárzik az, hogy ő aztán tényleg szarik mindenre, ahogy esik, úgy puffan és neki mindig jó, akármi történik, neki nem lehet elbaszni a kedvét, a jókedve meg általában ráragad mindenkire, kivéve amikor nem készül fel próbára valami új számból, mert akkor neki aztán lehet akármilyen jó kedve, mi mindig ki vagyunk akadva:).

Különös, de tulajdonképpen pont ezért is működik, vannak viták, veszekedések, de ha együtt vagyunk a próbateremben vagy a koncerten, akkor tényleg érzed, hogy csapatban dolgozol és valahogy összepasszolunk emberileg. Ez pedig nagyon fontos szerintem. Természetesen emiatt mindenkinél más és más pörög. Boldi nagy Deák Bill őrült lett mostanában, Endru szinte csak Black Metal-okat hallgat egy jó ideje, mindenféle kimondhatatlan és olvashatatlan nevű cuccokat, Troll alapvetően mindent hallgat, nekem meg mindig vannak aktuális fellángolásaim. Most az új Wino lemezre kattantam rá, tegnap Mötley Crüe volt meg Electric Wizard, tegnapelőtt B.B. King, áh, képtelenség rendszert találni, hogy éppen miért rajongok, a zenéért úgy általában.:)

Három éve egy haverom mutatta meg a Redneck Bluest, és azonnal hatott, remélem nem csak nekem… Milyen volt az album fogadtatása? Beváltotta a hozzá fűzött reményeket?

Azt hiszem jól sikerült. Mai napig jók a visszajelzések és ami fontosabb, hogy mindig vannak ÚJ arcok akik írnak, vagy odajönnek buli után hogy tetszik nekik az egész. Igazából nagy reményünk nem volt, amit sejtettünk, hogy elérhető, azt elértük vele.

Mai füllel mi a véleményed a lemezről, változtatnál valamin, ha tehetnéd(bár gondolom egy első lemez mindig is mérföldkő lesz számotokra)?

Aha, hát kurvára sok mindenen változtatnék:) Most hogy az új dalokat gyűrjük a próbateremben és időnként a koncertek miatt előkapjuk a régieket mindig felvonjuk a szemöldökünket bizonyos részeknél, hogy ezt bizony már teljesen máshogy oldanánk meg. De alapvetően büszke vagyok az anyagra. Az első lemez mind a négyünknek (illetve nekem a második, mert 2 hónappal előtte vettük fel a harmadik Wall of Sleep lemezt, de ott ugye eleve profi brigáddal zenéltem, így sok rálátásom a dolgokra nem volt) és a tökéletes tapasztalatlanságunk ellenére szerintem nagyon jó anyag lett. Meg kellemes emlékeket is idéz:) .A dobfelvétel az pl. horror volt, no nem nekünk hanem szegény Smicinek:). Minden nap a kedvenc soproni kocsmánkba kötöttünk ki, egyetlen egyszer értünk haza este 11-kor, de akkor még Smici is lent volt a stúdióban. Mondtam is neki hogy hát te? Mire ő csak annyit tudod kinyögni nagy meglepetésében, hogy HÁT TI?!:D. Szóval jó élmény, az első felvételünk és amúgy se hiszek a véletlenekben, az akkor ott és úgy, ahogy történt volt a jó.

Bár tudtunk volna belemenni merészebb dolgokba, biztosan jól ezt tudtuk játszani, így görcsmentes és hiteles az anyag. Ezek a tulajdonságok pedig szerintem még a mai világban is erénynek számítanak.

Két éve már volt pár új számotok, ötletetek, az új lemez mégis most kezd konkrétabb formát önteni. Folyik már a stúdiózás (és ha igen, hol), tudsz valami konkrétummal szolgálni a megjelenéssel kapcsolatban?

Sajnos nem tudok konkrétumot mondani, megvan hol, kivel, kikkel készítjük, úgy hogy anyagilag is megoldható legyen, ki van találva az egész, de még nagyon sok munka vár ránk addig. A tervek szerint januárban fogunk nekiállni a dobnak. 2011 tavaszára, legkésőbb nyarára mindenképpen ki szeretnénk hozni. Sajnos megcsúsztunk az új anyaggal, de rengeteg negatív szarság jött össze az elmúlt években: először is tisztázni kellett magunkkal mit is akarunk, amellett magánéleti problémák adódtak itt-ott, és ahogy ez már lenni szokott, nem egyszerre hogy túllegyünk az egészen, hanem mindig felváltva jöttek ki; egyszer Boldi, egyszer Szili, egyszer Boldi megint, utána nekem stb. Az akkoriban elkészült számok közül kukába is került pár, esetleg riffek lettek átmentve. Nagyon rányomja egy zenekar életére a bélyegét az összes ilyen kis apróság ami ha összeadódik egy gyűlöletes gennygombóccá alakítja a mi kis METAL gömbünket (METAL gömb = a Stonedirt zenekar zenélése közben megszülető közös aura, amit nem ajánlatos kipukkasztani). Szóval tavaly decemberben leültünk, átdumáltunk dolgokat, tisztáztunk mindent és január óta kisebb nagyobb dolgoktól eltekintve minden olajozottan megy, úgy röpülnek ki az új riffek és friss ötletek, hogy öröm nézni.

A Redneck Blues stílusán belül elég változatos anyag volt, az alapvetően Pantera ihlette redneck metal albumon azonban üde színfoltként volt egy remek ballada a Whiskey személyében, a címadó dal meg egy gyönyörű akusztikus szám volt. Kb. ez a vonal marad az új lemezen is?

Nem:). Azt hiszem sokat fejlődtünk külön-külön a hangszereken és csapatként is, persze azért erre régen és most is nagyon figyelünk, hogy ne legyen öncélú onanizálás amit csinálunk. Igyekszünk továbbra is megtartani az alap Southern vonalat, de baromi sok apró finomság lesz a lemezen, amik elsőre nem is fognak igazán feltűnni. Kurva sokat dolgoztam az új dalokon, sokszor 1-1 riffet tovább tartott megírni, mint az előző lemezen akár dalokat. A Redneck Blues-nak megvolt egy kicsit a jammelős íze, különösen a szólóknál, de a riffeknél is, az új anyag viszont egy tudatosan végiggondolt koncepció eredménye lesz, ahol minden hangnak megvan a miértje és tudom, hogy minden zenekar ezt mondja az leendő lemezére, vagy új anyagára, de ez mocskosul „karcolni” fog és könyörtelen szörnyeteg lesz.:)

Az akusztikus dal egyébként tipikus példa az akkori hozzáállásunkra. Megbeszéltük, hogy legyen egy ilyen is, esténként elkértem Smicitől a gitárját, a szobában írogattam témákat és a felvétel közben került minden a helyére. Volt, hogy ment a beszámolás felvételhez és ott helyben lett kitalálva maga a téma, ami odakerült (nem mertem megmondani Smicinek hogy fogalmam sincs hogy, folytassam), szóval gyakorlatilag impro volt az egész, a szerkezet is, ami hirtelen eszembe jutott, az alapján állt össze. Smicinél nagyon jó hangulata van a stúdiózásnak, a felvételen is halálosan nyugodt voltam és éreztem, hogy nagyon jó lesz, ahogy elkezdte elnyerni a végleges formáját. Megkapta Endru és amikor az énekfelvétel jött, fogalmunk se volt mi lesz belőle, de szerencsére nagyon jól sikerült. Nah, azon egy hangot sem változtatnék:)

Hogy állnak nálatok össze az új számok, ki a fő dalszerző, milyen témájú szövegeket várhatunk?

Általában összerakok otthon egy gerincet, elküldöm a többieknek, lemegyünk a próbaterembe, addigra már mindenki tisztában van nagyjából a dolgokkal és nekiállunk összerakni. Van, amikor a gerinc már alapvetően nem is változik, a ritmusszekció (amire most különösen nagy figyelmet fordítunk) átdumálása és az énektémák átrágása pedig jammelésből indul, aztán ha annak is megvan az alapja, akkor kidolgozzuk őket.

Általában itt össze-össze kapunk, mert ugye Troll előszeretettel hozza a kis vidám, szerinte blues alapokat (Endruval már többször közöltük vele, hogy márpedig vidám blues nem létezik!!!), meg a true heavy metal témákat (erről meg már szerencsére leszoktattuk többnyire, de mindig okoz meglepetéseket), aztán gitárosként te is tudod hogy mennyire tud borulni a téma alaphangulata ha más alap kerül rá annál amit te körülbelül elképzelsz. Szóval számírásnál szokott lenni a zenekar versus én (akinek soha semmi nem elég jó) de mindig van közös nevező, ha meg nincs, jól megsértődök/kiakadok, és a többiek vannak olyan toleránsak, hogy végül az van, amit akarok:D A Szövegek terén sok mindent nem tudok mondani, de ami eddig elkészült, az alapján azt tudom mondani, hogy arról szólnak majd, amit átéltünk, átélünk. Az előző albumnál is tulajdonképpen aktuális dolgokkal foglalkoztunk, ami akkor foglalkoztatott, most más dolgok vannak körülöttünk.

Első Stonedirt bulimon már játszottátok a klasszikus Sabbath szám, az A National Acrobat kicsitmetalosabb verzióját(mai napig emlékszem, hogy Endre mennyire együtt élt a dallal); várható esetleg, hogy felveszitek az új albumra?

Hát vicces, hogy pont felhozod ezt a témát:D, ugyanis ezt a számot tavaly nyáron felnyomtuk, ráadásul elég régi iskolás módon, egyben, metronom nélkül, csak a zenekar, érzésből és szerintem kurva jól sikerült. Csak éppen azóta is várjuk a kevert eredményt:) ezt amúgy csak amolyan poénból csináltuk, esetleg arra gondoltunk, hogy egy kis plusz reklám a youtube-on. De egyébként hajtom most a dolgot eléggé. December 11-én lesz egy nagy bulink a Dürer nagyteremben a Gorezone party keretein belül, ott elképzelhető, hogy hozzá lehet majd jutni egy rendhagyó, csak erre az alkalomra készült Stonedirt válogatás anyag bonus trackjeként. Igyekszem megoldani, igazából 1 éve nem rajtunk múlik.:) .Különben lemezre semmiképpen nem tennénk feldolgozást, ahogy vendégzenész sem lesz most sem és később sem. Nekünk még szent maradt az, hogy a zenekar lemezén a zenekar játszik és bár nekünk is volt/van meghívás itt-ott vendég muzsikálni pl Endruval, örömmel vesszük, ha gondolnak ránk, vagy baromi nagy megtiszteltetés volt Smici bácsi Bloody Roots zenekarának írni dalt, a Stonedirt esetében ez sosem lesz másképp.

Milyen hangszereket használsz jelenleg, mennyire kísérletezel új cuccokkal?

Nagyon kísérleteznék én ám baromi sok cuccal, csak éppen ez anyagi akadályokba ütközik:) Van egy Fibenare gitárom, illetve csak a teste az, mert a nyakára anno nem volt zseton, az egy régi csináltatott nyak, az előtte lévő Hohner gitáromról lett áttéve. Seymour Duncan SH-13 van benne bridge pickupnak, Dimarzio Evolution van benne a nyaknál és egy Ibanez Edge tremolóval van felszerelve. Állat hangszer, csak a nyaka miatt nem igazán használom, azt ugyanis a másik gitáromnál mintha csak nekem találták volna ki. Az pedig egy Dean ML 79. Schaller tremoló van benne és most egy Andy Timmons modell hangszedőnek a bridge-nél. Torzítónak 2 darab is, mikor melyiket használom, egy Marshall Shred Master és egy Badstink pedál, amit amúgy a Burning Full Throttle zenekar gitárosa és ex-bőgőse készített. Ők csináltak egy Booster-t is, amit szintén használok, valamint van Dunlop Cry Baby és Digitech Whammy (ezt kibaszottul imádom). Erősítőnek egy 1959-es Marshall fej mintájára készült cuccot használok. Egy fasza kis delay, mondjuk egy Boss dd3 hiányzik még a boldogságomhoz. Baromi jó dolgokat lehet csinálni sok-sok kütyüvel meg bizbasszal, aminek a feléről fogalmam sincs, hogy micsoda, óriási a választék meg minden, de alapvetően régen elvoltam egy Regent erősítővel meg egy Hohner gitárral is évekig, a mostani cuccom már luxusnak számít azokhoz az időkhöz képest:D. Inkább az a bajom, hogy van egy olyan különleges tulajdonságom, hogy a közelemben tönkremennek elektronikus cuccok és mindig akkor, amikor a leginkább szükség van rájuk; ilyenekre, hogy koncerten elszáll a fejem vagy a torzítóm, már teljesen immunis vagyok, eddig mindig megoldottuk valahogy:D.

Bár két bandában is érdekelt vagy, sőt, gitároktatást is vállalsz, de ennek ellenére marad időd kikapcsolódni? Van valami különös hobbid?

A legnagyobb hobbim a gitározás és a zeneszerzés eleve, nem csak a Stonedirt és Wall of Sleep dalokkal foglalkozok, tervben van egy csomó minden, amit szeretnék csinálni és emiatt mindig van más feladat/kihívás. Ha felvesszük a Stonedirt anyagot neki is állok 1-2 projektnek, tele vagyok olyan témákkal, amik sehova máshova nem férnek be. De amúgy szeretünk társasjátékozni (nem ON-LINE!!!) haverokkal, és édesapámmal szeretünk gyúrni is, ami amúgy leginkább stressz kezelés esetemben, valószínűleg a Mr. Olympia címről már lekéstem.:)

Öt éves idén a banda, és ezt egy nagy banzájjal meg is ünneplitek. Mit kell tudnunk a buliról?

Október 9-én a Kék Yuk-ban egy brutálisan nagy bulival készülünk, minden kétséget kizáróan ez lesz a Stonedirt fennállásának legnagyobb szabású koncertje. Amellett, hogy baromi sok számot fogunk nyomni, olyanokat is, amiket a lemezmegjelenés óta nem, vagy előtte se játszottunk, nemcsak végigmegyünk a zenekar életének fontos állomásain, de szerencsére rengeteg barát és haver fogadta el a meghívásunkat, hogy együtt ünnepeljünk. Velük egyébként olyan feldolgozásokat játszunk, amik szintén meghatározóak voltak, akár tinédzserkorunkban, akár az elmúlt időszak alatt. Az hogy az Ad Astra szintén 10 éves és hogy együtt tartjuk a születésnapot külön nagy öröm, hiszen velük nagyon régóta szoros barátságban vagyunk. Erdélyi Pétert is pontosan 10 éve ismertem meg, amikor az akkori zenekarral ahol gitároztam Carcass feldolgit toltunk és a csepeli Voodoo klubban egyből megtaláltuk a közös hangot emiatt:). A Remorse lesz még a harmadik zenekar, akikkel ez idő alatt szintén nagyon jó kapcsolatba kerültünk, Kálmán bátyja húzott ki minket a szarból, amikor Erdélybe mentünk és lerobbant a buszunk például, de amúgy maximálisan respektáljuk az ózdi srácokat, biztos vagyok benne, ha nem Magyarországra születnek, rég nem itt tartanának. Szóval 3 olyan undergound zenekar, akiknek a műfaj iránti elkötelezettsége megkérdőjelezhetetlen, olyan vendégsereggel, akik már-már kultikus figuráknak számítanak ezen a vonalon, azt hiszem minden feltétel adott hogy óriási koncertet csapjunk. Az pedig hogy a beugró 1000 forint önmagában is nevetséges, de az hogy ez teljes mértékben lefogyasztható, egyértelműen kizár minden okot, hogy ne jöjjenek el a bulira, akik szeretik ezt a vonalat. Muszáj megjegyeznem, hogy Tóth (Black) Bali-t is pont 10 éve, pont az ominózus csepeli Voodoo klubban ismertem meg (de akkor még utáltam), és pont vele szerveztük a bulit, szóval ez az évfordulók napja:D. Előre félek mi lesz a koncertek utáni after partyn, remélem, másnap emlékszem majd hogy sikerült a koncert, ha már ennyit dolgoztunk rajta:D.

Mi a legőrültebb sztorid, ami a Stonedirthöz köthető? Ki vele!

Na nem… EZT NEM:D .Legyen elég annyi, hogy az elmúlt 5 évet végigbuliztuk és sohasem finoman.:) .Egyébként el se tudnám dönteni mi volt a legsúlyosabb az egészben. Inkább vicces baromságok tömkelege ami jellemző ránk.

A szülinapi koncert és az új lemezen kívül van még valami exkluzív hír, amit közölni szeretnél?

Mondjuk azt, hogy az új Wall of Sleep lemez 1 hónapja hozzáférhető akár boltban, akár letölthető egy halom helyről, jó szórakozást kívánunk mindenkinek hozzá:).

Mit jelent számodra a Stonedirt?

Egy olyan csatornát, amin keresztül kifejezhetem magam az egyetlen nyelven, amit mindenki megért; az hogy ezt most éppen Stonedirt-nek hívják nem annyira fontos, mint az, hogy ténylegesen létezik ilyen, és ezért nagyon hálás vagyok annak a valakinek vagy valaminek, ami mozgatja a világot, és persze CROM-nak is:)

Végül én megköszönöm az interjút, de itt a lehetőség, üzenhetsz valami okosságot az olvasóknak!

El kell mondani hogy ez az interjú nem jött volna létre, ha nem írok neked a facebook-on hogy kéne egy kis plusz reklámot csinálni a buli miatt és voltál olyan jó, hogy ezt ebben a formában tettük meg:). Egyébként meg azt üzenném mindenkinek, hogy találkozunk október 9-én a Kék-Yukban.:). Neked meg külön üzenem, hogy sok sikert a Steam Engine-nek:)! (KÖSZÖNJÜK!)

Nem is fűznék hozzá semmit, kivéve azt, hogy (és ez múltkori interjúalanyaimra, Hegyi Kolosra és Felföldi Petire is vonatkozik) kurva jó, hogy akik zenélnek, ilyen jó arcok, és fordítva: hogy ilyen jó arcok zenélnek. :)

Végül pedig a szombati buli flyere: