Volt egyszer egy vadkelet...

 2011.05.17. 13:50

A Mátészalka-Nyíregyháza tengelyen volt egyszer egy zenekar, aki kb. mindenkit megelőzött itthon a southern ízekkel átitatott groove/thrash metaljával; persze ahogy az ilyenkor lenni szokott, nagyobb közönséget nem sikerült elérniük. Két kislemez után Frank és Ottó az USA-ban próbáltak szerencsét, de a 3XS végül csak feloszlott. Ez a zenekar rengeteget adott nekem, és ők mutatták meg először, hogy itthon, és különösen keleten is van élet a bőrszegecsesbaszóskardozósheviblekkmetalon megszokott stílusokon túl. A 3XS-nek ma is lenne létjogosultsága, abszolút az élmezőnyben lenne a helyük (nemcsak) a hazai színtéren, és annál is inkább fájó a hiányuk, hogy ha igaz (és miért ne lenne az), amit egy interjúban állítottak, a legjobb számaikat egy nagylemezre tartogatták. Ja, még valami: veszett jó koncertbanda voltak.

A képre kattintva letölthető a Narrow Gate és a Gimmefive, azt gondolom, hogy a dalok magukért beszélnek:

Címkék: metal nyíregyháza mátészalka gate narrow groove southern 3xs gimmefive

 Ha egy kis folyékony fémre vágyik a fületek!

Címkék: metal stereochrist rocktogon stonedirt southern

Hat éve...

 2010.12.08. 21:37

Hát(így nem kezdünk mondatot!), még ha csak így tartalékon üzemelünk is, valljuk be, elég ergya dolog lenne nem írni valamit egy Southern blogra december 8-án. Annak ellenére, hogy a mai napig görcsbe rándul a gyomrom, ha eszembe jutnak a történtek, azt hiszem Dimebag is jobban örülne, ha vidámnak látná a rajongóit... :)

A tragédiát pedig talán feledteti valamennyire az a tény, hogy a legendás Pokoli Tehenészlegények bizony idén már 20 évesek, úgyhogy ennek örömére most mindenki leszedheti ezt az albumot 320kbps minőségben. Aztán a következő segélyből mondjuk meg is lehet venni a szép, bónuszokkal teletömött három lemezes újrakiadást, legalábbis én így fogok tenni... :)

Cowboys from Hell

RIFF IN PEACE, BROTHER DIME!

Címkék: hell pantera from cowboys dimebag darrell

Ing és nyakkendő KÖTELEZŐ!

Címkék: kék stereochrist sunday fury yuk lemezbemutató

Stonedirt interjú

 2010.10.05. 20:18

Sziasztok! Ha a múltkori Stereochrist post maratoni hosszúságú volt, akkor ez egyenesen Megainterjú lett. :)

A Stonedirt gitárosa, Kemencei Balázs válaszolt kérdéseimre a bandáról, a készülő új lemezről, és a közelgő szülinapi buliról. Szóval:

Szia Balu, üdv itt a Southern blogon! Öt éves lesz a zenekar, készül az új lemez, gondolom sokat pörögtök mostanában, de előtte mesélj arról, hogy került először kezedbe hangszer, és kinek a hatására lettél metalgitáros?

Tesóm 9 évvel idősebb nálam, így amikor már kezdtem igazán fogékony lenni a zenékre, azonnal elkezdte a nevelésemet. Aztán megláttam kb. 8 évesen a Twisted Sister We’re Not Gonna Take It klipjét, és a Europe Final Countdownját, elkezdtem hallgatni ami csak fellelhető volt otthon. Helloween, Bon Jovi, Mötley Crüe, Poison (igen, ez van) stb.

Egyszer bementem a bátyám szobájába és mondtam neki, hogy jöjjön velem sega megadrive-ozni, és ő éppen gitározgatott az ágyon egy borzalmas műanyag gitárral, egy boss overdrive-val, bedugva a kazettás magnóba. Aztán fura volt, hogy ott húzogatja a kezét azokon a vékony húrokon és nem vágja el az ujját, ki akartam próbálni és ebből az lett, hogy 5 órán keresztül nem tudtam letenni a kezemből, estére már volt egy saját kis dallamocskám is, ami persze tök szar volt. Emlékszem anyám jött be és mondta, hogy jajj, de jól áll a kezedben, persze a középiskolás évek alatt már inkább az volt, hogy tedd le azt a rohadt gitárt, húzzá’ tanulni.:). Aztán 14 évesen elmentem az egyetlen tényleg jól gitározó figurához akit ismertünk, hogy tanítson, aki szintén tesóm barátja volt és mutatott Panterát (az első riffem a Mouth For War volt, természetesen a Smoke on the Water és az Enter Sandman mellett), Megadeth-et, Sepulturát, Slayer-t. Na, ott basztuk el az egész életemet:).

 

Ilyen mocskos zenét játszó bandánknál hatványozottan igaz a mondás, hogy összefújja a szemetet a szél, de kíváncsi vagyok, hogy alakult meg a Stonedirt. Egyáltalán melyik bandában húzod régebb óta az igát, a Wall of Sleepben, vagy itt?

Ha az éveket nézzük gyakorlatilag a Wall of Sleep-be előbb kerültem be, minthogy megalakult maga a Stonedirt, de Boldizsárral és Szilárddal már előtte is együtt bénáztunk, csak nem találtunk énekest. Emlékszem lejött egyszer meghallgatásra egy srác és ahogy az lenni szokott mielőtt nekiálltunk zajongani (az ő esetében idáig el se jutottunk) beültünk meginni valamit meg dumálni, ismerkedni, tudod ahogy az lenni szokott. Erre kijelentette, hogy ő nem tud szöveget írni de arra gondolt hogy szívesen énekelne mondjuk Kosztolányi verseket. Nah, gondolhatod milyen gyorsan hagytuk magára szerencsétlent:D. Aztán eszembe jutott, hogy annak idején láttam egy srácot, aki kurva jó volt, szóval fogtam magam, hazamentem és a régi ütött-kopott noteszemből, amibe folyamatosan jegyzeteltem a zenész kontaktokat tinédzserkoromban (ugye akkor nem volt még mobil), megtaláltam egy vezetékes számot, ahol egy kedves női hang a következőt mondta: „halló, Endre sajnos nincs itthon, de ha hazajön Finnországból majd keres”. Aztán így is történt, felhívott, összejöttünk egy próbára és megbeszéltük, hogy egyértelműen megvan az énekesünk (ezt megelőzte az, hogy eleinte mi ketten Endru-val egy Pantera tribute-ben gondolkoztunk, de sajnos Dime akkor halt meg és így azonnal felfüggesztettük az egészet, mert nem tudtuk volna csinálni). Akkor Endru még csak projektnek gondolta a dolgot, mivel neki ott volt a Manikin Faint és az volt a fő zenekara. Szerencsénkre azonban végül itt kötött ki:) . Aztán ez megtörtént 2005-ben, most itt vagyunk 2010-ben és még mindig jól érezzük magunkat.:) Endrével egyébként régebbről két dolog maradt meg: amikor először láttam egy tehetségkutatón Dunakeszin, kijött egy cingár kis bőgatyás csávó és olyat üvöltött hogy leesett az állam. Aztán amikor kb. 16 éves voltam, felhívott egy zenekar hogy úgy hallották gitározom, örülnének ha beszállnék hozzájuk, jöjjünk össze és beszéljük meg. Elmentem a dumálásra, és pont az a zenekar volt amiben Endru-t láttam Dunakeszin, természetesen ő is ott volt. Akkor még baromira nem tudtunk együtt zenélni, mert a zenekar, nevén nevezve a M.U.D. ilyen Korn és Machine Head Burning Red Vonalban gondolkozott én meg akkor éltem a legnagyobb Slayer, Anthrax, Testament korszakomat, szóval ez, az akkor trendinek számító vonal ELLENSÉG volt:)

 

Pár sorban jellemezd a társaidat! Ki milyen „színtérről” érkezett, milyen zenék pörögnek nálatok?

Pfú, hát ez nem könnyű feladat. Egyáltalán. Sőt, az egyik legnehezebb:). Mindig röhögünk rajta, hogy 4 ennyire különböző figurából hogy állhat össze egy egész.

Boldi: a csapat legmegfontoltabb, legkomolyabb figurája, mindig mindent azt utolsó momentumig át kell vele beszélni, van, hogy legalább tízszer megkérdezi ugyanazt, emiatt persze mi idegbajt kapunk, de ő az, aki összeszed minket, amikor tényleg felöntünk a garatra 1-1 buli után.:). Az is jó tulajdonsága, hogy a zenekari ügyeket, amikkel senkinek nincs kedve szarakodni, mert pepecselős, vagy unalmas (pályázatírás, időpontok és pénzügyi kérdések), azt ő mindig gyönyörűen, határidőre teljesíti:). Ugyanakkor sajnáljuk is, gyakorlatilag három pihentagyú barommal van összezárva akik rühellik a szabályokat és a lusták mint a dög, viszont tényleg szükség van egy zenekaron belüli kontrollra, különben káosz lenne:D

1000x földhöz ragadtabb mint például én, a reál dolgokat mindig rá is bízom.

Endru: Nah, hát róla aztán órákig lehetne mesélni, általában úgy jellemzi saját magát hogy ő tulajdonképpen egy „kedélyes lófasz”. Emellett kibaszott önironikus és flegma. Viszont pillanatok alatt megértjük egymást, sokszor tényleg mindenféle magyarázás nélkül. Amikor új témát mutatok a többieknek mindig őt figyelem először, mert az ő reakciója maximálisan döntő. Állat megérzései vannak. Ha elkezd bólogatni, vagy bevágja a zord METAL fejet, akkor egyértelmű, hogy a riff marad, mert tartalmazza az esszenciát, amit a FÉM jelent számunkra:) Egyébként ez az összhang az első pillanattól kezdve megvan közöttünk és kölcsönösen támogatjuk egymást, egyedül neki hagyom, hogy beleszólása legyen a riffekbe, ő pedig hagyja, hogy beleugassak az énektémákba. Rendkívül empatikus figura, könnyű vele megtalálni a hangot és mindenkihez pozitívan áll hozzá, ha viszont eljátszod a bizalmát, akkor felejtsd el, hogy rövid időn belül jóban leszel vele. Ez így bonyolult személyiségnek hangzik talán, de egyáltalán nem az, egyszerűen csak félelmetesen jó emberismerő és a legtöbb humanoiddal ellentétben, ő tényleg tisztában van saját magával is.:)

Szili: Ő a mi kis Trollunk. Az a figura, aki rühelli ha egy mondatban több van alany-állítmánynál (ezt úgy tudod lemérni, hogy elkezdesz neki magyarázni valamit és ha tényleg 3 mondatnál tovább tart, már látod rajta, hogy néz ugyan de régen nem ott jár és a végén benyögi hogy jah). Ugyanakkor a legbékésebb, legkedvesebb figura, akit állandóan haza akar vinni valaki otthonra, az egész csávóból sugárzik az, hogy ő aztán tényleg szarik mindenre, ahogy esik, úgy puffan és neki mindig jó, akármi történik, neki nem lehet elbaszni a kedvét, a jókedve meg általában ráragad mindenkire, kivéve amikor nem készül fel próbára valami új számból, mert akkor neki aztán lehet akármilyen jó kedve, mi mindig ki vagyunk akadva:).

Különös, de tulajdonképpen pont ezért is működik, vannak viták, veszekedések, de ha együtt vagyunk a próbateremben vagy a koncerten, akkor tényleg érzed, hogy csapatban dolgozol és valahogy összepasszolunk emberileg. Ez pedig nagyon fontos szerintem. Természetesen emiatt mindenkinél más és más pörög. Boldi nagy Deák Bill őrült lett mostanában, Endru szinte csak Black Metal-okat hallgat egy jó ideje, mindenféle kimondhatatlan és olvashatatlan nevű cuccokat, Troll alapvetően mindent hallgat, nekem meg mindig vannak aktuális fellángolásaim. Most az új Wino lemezre kattantam rá, tegnap Mötley Crüe volt meg Electric Wizard, tegnapelőtt B.B. King, áh, képtelenség rendszert találni, hogy éppen miért rajongok, a zenéért úgy általában.:)

 

Három éve egy haverom mutatta meg a Redneck Bluest, és azonnal hatott, remélem nem csak nekem… Milyen volt az album fogadtatása? Beváltotta a hozzá fűzött reményeket?

Azt hiszem jól sikerült. Mai napig jók a visszajelzések és ami fontosabb, hogy mindig vannak ÚJ arcok akik írnak, vagy odajönnek buli után hogy tetszik nekik az egész. Igazából nagy reményünk nem volt, amit sejtettünk, hogy elérhető, azt elértük vele.

 

Mai füllel mi a véleményed a lemezről, változtatnál valamin, ha tehetnéd(bár gondolom egy első lemez mindig is mérföldkő lesz számotokra)?

Aha, hát kurvára sok mindenen változtatnék:) Most hogy az új dalokat gyűrjük a próbateremben és időnként a koncertek miatt előkapjuk a régieket mindig felvonjuk a szemöldökünket bizonyos részeknél, hogy ezt bizony már teljesen máshogy oldanánk meg. De alapvetően büszke vagyok az anyagra. Az első lemez mind a négyünknek (illetve nekem a második, mert 2 hónappal előtte vettük fel a harmadik Wall of Sleep lemezt, de ott ugye eleve profi brigáddal zenéltem, így sok rálátásom a dolgokra nem volt) és a tökéletes tapasztalatlanságunk ellenére szerintem nagyon jó anyag lett. Meg kellemes emlékeket is idéz:) .A dobfelvétel az pl. horror volt, no nem nekünk hanem szegény Smicinek:). Minden nap a kedvenc soproni kocsmánkba kötöttünk ki, egyetlen egyszer értünk haza este 11-kor, de akkor még Smici is lent volt a stúdióban. Mondtam is neki hogy hát te? Mire ő csak annyit tudod kinyögni nagy meglepetésében, hogy HÁT TI?!:D. Szóval jó élmény, az első felvételünk és amúgy se hiszek a véletlenekben, az akkor ott és úgy, ahogy történt volt a jó.

Bár tudtunk volna belemenni merészebb dolgokba, biztosan jól ezt tudtuk játszani, így görcsmentes és hiteles az anyag. Ezek a tulajdonságok pedig szerintem még a mai világban is erénynek számítanak.

 

Két éve már volt pár új számotok, ötletetek, az új lemez mégis most kezd konkrétabb formát önteni. Folyik már a stúdiózás (és ha igen, hol), tudsz valami konkrétummal szolgálni a megjelenéssel kapcsolatban?

Sajnos nem tudok konkrétumot mondani, megvan hol, kivel, kikkel készítjük, úgy hogy anyagilag is megoldható legyen, ki van találva az egész, de még nagyon sok munka vár ránk addig. A tervek szerint januárban fogunk nekiállni a dobnak. 2011 tavaszára, legkésőbb nyarára mindenképpen ki szeretnénk hozni. Sajnos megcsúsztunk az új anyaggal, de rengeteg negatív szarság jött össze az elmúlt években: először is tisztázni kellett magunkkal mit is akarunk, amellett magánéleti problémák adódtak itt-ott, és ahogy ez már lenni szokott, nem egyszerre hogy túllegyünk az egészen, hanem mindig felváltva jöttek ki; egyszer Boldi, egyszer Szili, egyszer Boldi megint, utána nekem stb. Az akkoriban elkészült számok közül kukába is került pár, esetleg riffek lettek átmentve. Nagyon rányomja egy zenekar életére a bélyegét az összes ilyen kis apróság ami ha összeadódik egy gyűlöletes gennygombóccá alakítja a mi kis METAL gömbünket (METAL gömb = a Stonedirt zenekar zenélése közben megszülető közös aura, amit nem ajánlatos kipukkasztani). Szóval tavaly decemberben leültünk, átdumáltunk dolgokat, tisztáztunk mindent és január óta kisebb nagyobb dolgoktól eltekintve minden olajozottan megy, úgy röpülnek ki az új riffek és friss ötletek, hogy öröm nézni.

 

A Redneck Blues stílusán belül elég változatos anyag volt, az alapvetően Pantera ihlette redneck metal albumon azonban üde színfoltként volt egy remek ballada a Whiskey személyében, a címadó dal meg egy gyönyörű akusztikus szám volt. Kb. ez a vonal marad az új lemezen is?

Nem:). Azt hiszem sokat fejlődtünk külön-külön a hangszereken és csapatként is, persze azért erre régen és most is nagyon figyelünk, hogy ne legyen öncélú onanizálás amit csinálunk. Igyekszünk továbbra is megtartani az alap Southern vonalat, de baromi sok apró finomság lesz a lemezen, amik elsőre nem is fognak igazán feltűnni. Kurva sokat dolgoztam az új dalokon, sokszor 1-1 riffet tovább tartott megírni, mint az előző lemezen akár dalokat. A Redneck Blues-nak megvolt egy kicsit a jammelős íze, különösen a szólóknál, de a riffeknél is, az új anyag viszont egy tudatosan végiggondolt koncepció eredménye lesz, ahol minden hangnak megvan a miértje és tudom, hogy minden zenekar ezt mondja az leendő lemezére, vagy új anyagára, de ez mocskosul „karcolni” fog és könyörtelen szörnyeteg lesz.:)

Az akusztikus dal egyébként tipikus példa az akkori hozzáállásunkra. Megbeszéltük, hogy legyen egy ilyen is, esténként elkértem Smicitől a gitárját, a szobában írogattam témákat és a felvétel közben került minden a helyére. Volt, hogy ment a beszámolás felvételhez és ott helyben lett kitalálva maga a téma, ami odakerült (nem mertem megmondani Smicinek hogy fogalmam sincs hogy, folytassam), szóval gyakorlatilag impro volt az egész, a szerkezet is, ami hirtelen eszembe jutott, az alapján állt össze. Smicinél nagyon jó hangulata van a stúdiózásnak, a felvételen is halálosan nyugodt voltam és éreztem, hogy nagyon jó lesz, ahogy elkezdte elnyerni a végleges formáját. Megkapta Endru és amikor az énekfelvétel jött, fogalmunk se volt mi lesz belőle, de szerencsére nagyon jól sikerült. Nah, azon egy hangot sem változtatnék:)

 

Hogy állnak nálatok össze az új számok, ki a fő dalszerző, milyen témájú szövegeket várhatunk?

Általában összerakok otthon egy gerincet, elküldöm a többieknek, lemegyünk a próbaterembe, addigra már mindenki tisztában van nagyjából a dolgokkal és nekiállunk összerakni. Van, amikor a gerinc már alapvetően nem is változik, a ritmusszekció (amire most különösen nagy figyelmet fordítunk) átdumálása és az énektémák átrágása pedig jammelésből indul, aztán ha annak is megvan az alapja, akkor kidolgozzuk őket.

Általában itt össze-össze kapunk, mert ugye Troll előszeretettel hozza a kis vidám, szerinte blues alapokat (Endruval már többször közöltük vele, hogy márpedig vidám blues nem létezik!!!), meg a true heavy metal témákat (erről meg már szerencsére leszoktattuk többnyire, de mindig okoz meglepetéseket), aztán gitárosként te is tudod hogy mennyire tud borulni a téma alaphangulata ha más alap kerül rá annál amit te körülbelül elképzelsz. Szóval számírásnál szokott lenni a zenekar versus én (akinek soha semmi nem elég jó) de mindig van közös nevező, ha meg nincs, jól megsértődök/kiakadok, és a többiek vannak olyan toleránsak, hogy végül az van, amit akarok:D A Szövegek terén sok mindent nem tudok mondani, de ami eddig elkészült, az alapján azt tudom mondani, hogy arról szólnak majd, amit átéltünk, átélünk. Az előző albumnál is tulajdonképpen aktuális dolgokkal foglalkoztunk, ami akkor foglalkoztatott, most más dolgok vannak körülöttünk.

 

Első Stonedirt bulimon már játszottátok a klasszikus Sabbath szám, az A National Acrobat kicsitmetalosabb verzióját(mai napig emlékszem, hogy Endre mennyire együtt élt a dallal); várható esetleg, hogy felveszitek az új albumra?

Hát vicces, hogy pont felhozod ezt a témát:D, ugyanis ezt a számot tavaly nyáron felnyomtuk, ráadásul elég régi iskolás módon, egyben, metronom nélkül, csak a zenekar, érzésből és szerintem kurva jól sikerült. Csak éppen azóta is várjuk a kevert eredményt:) ezt amúgy csak amolyan poénból csináltuk, esetleg arra gondoltunk, hogy egy kis plusz reklám a youtube-on. De egyébként hajtom most a dolgot eléggé. December 11-én lesz egy nagy bulink a Dürer nagyteremben a Gorezone party keretein belül, ott elképzelhető, hogy hozzá lehet majd jutni egy rendhagyó, csak erre az alkalomra készült Stonedirt válogatás anyag bonus trackjeként. Igyekszem megoldani, igazából 1 éve nem rajtunk múlik.:) .Különben lemezre semmiképpen nem tennénk feldolgozást, ahogy vendégzenész sem lesz most sem és később sem. Nekünk még szent maradt az, hogy a zenekar lemezén a zenekar játszik és bár nekünk is volt/van meghívás itt-ott vendég muzsikálni pl Endruval, örömmel vesszük, ha gondolnak ránk, vagy baromi nagy megtiszteltetés volt Smici bácsi Bloody Roots zenekarának írni dalt, a Stonedirt esetében ez sosem lesz másképp.

 

Milyen hangszereket használsz jelenleg, mennyire kísérletezel új cuccokkal?

Nagyon kísérleteznék én ám baromi sok cuccal, csak éppen ez anyagi akadályokba ütközik:) Van egy Fibenare gitárom, illetve csak a teste az, mert a nyakára anno nem volt zseton, az egy régi csináltatott nyak, az előtte lévő Hohner gitáromról lett áttéve. Seymour Duncan SH-13 van benne bridge pickupnak, Dimarzio Evolution van benne a nyaknál és egy Ibanez Edge tremolóval van felszerelve. Állat hangszer, csak a nyaka miatt nem igazán használom, azt ugyanis a másik gitáromnál mintha csak nekem találták volna ki. Az pedig egy Dean ML 79. Schaller tremoló van benne és most egy Andy Timmons modell hangszedőnek a bridge-nél. Torzítónak 2 darab is, mikor melyiket használom, egy Marshall Shred Master és egy Badstink pedál, amit amúgy a Burning Full Throttle zenekar gitárosa és ex-bőgőse készített. Ők csináltak egy Booster-t is, amit szintén használok, valamint van Dunlop Cry Baby és Digitech Whammy (ezt kibaszottul imádom). Erősítőnek egy 1959-es Marshall fej mintájára készült cuccot használok. Egy fasza kis delay, mondjuk egy Boss dd3 hiányzik még a boldogságomhoz. Baromi jó dolgokat lehet csinálni sok-sok kütyüvel meg bizbasszal, aminek a feléről fogalmam sincs, hogy micsoda, óriási a választék meg minden, de alapvetően régen elvoltam egy Regent erősítővel meg egy Hohner gitárral is évekig, a mostani cuccom már luxusnak számít azokhoz az időkhöz képest:D. Inkább az a bajom, hogy van egy olyan különleges tulajdonságom, hogy a közelemben tönkremennek elektronikus cuccok és mindig akkor, amikor a leginkább szükség van rájuk; ilyenekre, hogy koncerten elszáll a fejem vagy a torzítóm, már teljesen immunis vagyok, eddig mindig megoldottuk valahogy:D.

 

Bár két bandában is érdekelt vagy, sőt, gitároktatást is vállalsz, de ennek ellenére marad időd kikapcsolódni? Van valami különös hobbid?

A legnagyobb hobbim a gitározás és a zeneszerzés eleve, nem csak a Stonedirt és Wall of Sleep dalokkal foglalkozok, tervben van egy csomó minden, amit szeretnék csinálni és emiatt mindig van más feladat/kihívás. Ha felvesszük a Stonedirt anyagot neki is állok 1-2 projektnek, tele vagyok olyan témákkal, amik sehova máshova nem férnek be. De amúgy szeretünk társasjátékozni (nem ON-LINE!!!) haverokkal, és édesapámmal szeretünk gyúrni is, ami amúgy leginkább stressz kezelés esetemben, valószínűleg a Mr. Olympia címről már lekéstem.:)

 

Öt éves idén a banda, és ezt egy nagy banzájjal meg is ünneplitek. Mit kell tudnunk a buliról?

Október 9-én a Kék Yuk-ban egy brutálisan nagy bulival készülünk, minden kétséget kizáróan ez lesz a Stonedirt fennállásának legnagyobb szabású koncertje. Amellett, hogy baromi sok számot fogunk nyomni, olyanokat is, amiket a lemezmegjelenés óta nem, vagy előtte se játszottunk, nemcsak végigmegyünk a zenekar életének fontos állomásain, de szerencsére rengeteg barát és haver fogadta el a meghívásunkat, hogy együtt ünnepeljünk. Velük egyébként olyan feldolgozásokat játszunk, amik szintén meghatározóak voltak, akár tinédzserkorunkban, akár az elmúlt időszak alatt. Az hogy az Ad Astra szintén 10 éves és hogy együtt tartjuk a születésnapot külön nagy öröm, hiszen velük nagyon régóta szoros barátságban vagyunk. Erdélyi Pétert is pontosan 10 éve ismertem meg, amikor az akkori zenekarral ahol gitároztam Carcass feldolgit toltunk és a csepeli Voodoo klubban egyből megtaláltuk a közös hangot emiatt:). A Remorse lesz még a harmadik zenekar, akikkel ez idő alatt szintén nagyon jó kapcsolatba kerültünk, Kálmán bátyja húzott ki minket a szarból, amikor Erdélybe mentünk és lerobbant a buszunk például, de amúgy maximálisan respektáljuk az ózdi srácokat, biztos vagyok benne, ha nem Magyarországra születnek, rég nem itt tartanának. Szóval 3 olyan undergound zenekar, akiknek a műfaj iránti elkötelezettsége megkérdőjelezhetetlen, olyan vendégsereggel, akik már-már kultikus figuráknak számítanak ezen a vonalon, azt hiszem minden feltétel adott hogy óriási koncertet csapjunk. Az pedig hogy a beugró 1000 forint önmagában is nevetséges, de az hogy ez teljes mértékben lefogyasztható, egyértelműen kizár minden okot, hogy ne jöjjenek el a bulira, akik szeretik ezt a vonalat. Muszáj megjegyeznem, hogy Tóth (Black) Bali-t is pont 10 éve, pont az ominózus csepeli Voodoo klubban ismertem meg (de akkor még utáltam), és pont vele szerveztük a bulit, szóval ez az évfordulók napja:D. Előre félek mi lesz a koncertek utáni after partyn, remélem, másnap emlékszem majd hogy sikerült a koncert, ha már ennyit dolgoztunk rajta:D.

 

Mi a legőrültebb sztorid, ami a Stonedirthöz köthető? Ki vele!

Na nem… EZT NEM:D .Legyen elég annyi, hogy az elmúlt 5 évet végigbuliztuk és sohasem finoman.:) .Egyébként el se tudnám dönteni mi volt a legsúlyosabb az egészben. Inkább vicces baromságok tömkelege ami jellemző ránk.

 

A szülinapi koncert és az új lemezen kívül van még valami exkluzív hír, amit közölni szeretnél?

Mondjuk azt, hogy az új Wall of Sleep lemez 1 hónapja hozzáférhető akár boltban, akár letölthető egy halom helyről, jó szórakozást kívánunk mindenkinek hozzá:).

 

Mit jelent számodra a Stonedirt?

Egy olyan csatornát, amin keresztül kifejezhetem magam az egyetlen nyelven, amit mindenki megért; az hogy ezt most éppen Stonedirt-nek hívják nem annyira fontos, mint az, hogy ténylegesen létezik ilyen, és ezért nagyon hálás vagyok annak a valakinek vagy valaminek, ami mozgatja a világot, és persze CROM-nak is:)

 

Végül én megköszönöm az interjút, de itt a lehetőség, üzenhetsz valami okosságot az olvasóknak!

El kell mondani hogy ez az interjú nem jött volna létre, ha nem írok neked a facebook-on hogy kéne egy kis plusz reklámot csinálni a buli miatt és voltál olyan jó, hogy ezt ebben a formában tettük meg:). Egyébként meg azt üzenném mindenkinek, hogy találkozunk október 9-én a Kék-Yukban.:). Neked meg külön üzenem, hogy sok sikert a Steam Engine-nek:)! (KÖSZÖNJÜK!)

 

Nem is fűznék hozzá semmit, kivéve azt, hogy (és ez múltkori interjúalanyaimra, Hegyi Kolosra és Felföldi Petire is vonatkozik) kurva jó, hogy akik zenélnek, ilyen jó arcok, és fordítva: hogy ilyen jó arcok zenélnek. :)

Végül pedig a szombati buli flyere:

 

 

Címkék: születésnap balázs metal ad kék stoner yuk astra redneck stonedirt southern remorse kemencei

Stereochrist interjú

 2010.09.24. 22:47

Szesz mindenki! Mivel elég hosszú bejegyzés következik, legyen elég annyi bevezetőnek, hogy Peti és Kolos a Stereochristból válaszolt pár kérdésemre! :)

Íme:

Sziasztok, üdv itt a Southern blogon! Mondjátok, mostanában milyen zenék pörögnek nálatok, mennyire kutattok új bandák, új hatások után?

Kolos:Az új Kingdom of Sorrow a kritikusokkal ellentétben, nekem nagyon bejön, szerintem jobb mint az első! Kurva nagy az új Black Label is, meg a Shrinebuilder is kurva jó, a Lynyrd Skynyrd uccsó lemeze is baszott nagy, a Scorpions új lemeze zseniális, és a Godsmack unpugged lemeze is bejött! Amúgy a szokásos régi dolgaimat hallgatom főleg, Maiden, Sabbath, Metallica, Megadeth, C.O.C., Down, stb.(az új Kingdom szerintem is sokkal kiforrottabb, mint az első, sokat pörög nálam is :))

Peti: Én folyamatosan keresgélek, de az újak közül elég kevés fog meg, talán legutóbb a Super 400, az Earl Greyhound, a Kamchatka vagy a Qoph, de az is mindegyik úgy szól, mintha a 70-es években készült volna., szóval annyira nem is új dolog. Inkább próbálom a lyukakat betömködni a rocktörténeti műveltségemben, például nagyon tetszik a Grand Funk Railroad mostanában.

Makó Dávid és Lőrincz Karesz kiválása után is olvashattunk csúnya dolgokat különféle interjúkban. Én nem szeretném a múltat boncolgatni, de érdekelne, hogy milyen most a kapcsolat velük?

Kolos: Tőlem biztosan nem hallottál csúnya dolgokat! Kínosan ügyeltem rá, hogy senkit ne bántsak meg. Karesszal többször is találkoztam azóta, dumáltunk, röhögtünk, bár ezt a témát kínosan kerültük. :) Dáviddal meg nem nagyon szoktam találkozni. (nem is rád gondoltam, a másik oldalról volt furcsa egy-két mondat -talán Karesz sérelmezte, hogy egy témája felkerült az új lemezre, de látom, hogy ott ő is fel van tüntetve szerzőként-, de örülök, hogy minden OK)

A III egy magabiztos zenekart tükröz, mégis érdekelne, hogy volt-e bennetek bármi félelem az új lemez, és egyáltalán a banda helyzetét illetően? Mennyivel másabban álltatok hozzá az új album elkészítéséhez, mint az első lemezéhez?

Kolos: Az első lemeznél baromi nagy volt a bizonyítási vágy. Most azért az már annyira nem mozgatott, ellenben ezekben a nótákban nagyon hittem, és így Petivel azt hiszem sikerült is egy remek lemezt csinálni, ami bőven méltó mindkét eddigi albumhoz! A kérdés másik felére, hogy volt e bennem félelem az új lemezzel kapcsolatban, egyértelműen nem a válasz, de ami a banda jövőjét illeti, az már nem volt olyan egyértelmű. Szar volt ez az egy év bizonytalanság. Persze gázok mindig vannak…

Az új lemez minden eddiginél változatosabb lett, úgy látszik, nyitottak vagytok mindenre. Ennek ellenére dobtatok már ki témát, ne adj isten dalt csak azért, mert az nem felelt meg a délies stílus adta elvárásoknak?

Kolos: Persze, témák sőt dalok is repültek már, de nem stílusbeli problémák miatt. Vannak dalok, vagy témák amik nem akarnak megszólalni rendesen, azokkal nem tudunk mit kezdeni. Jó példa erre a Magma Rise lemez nyitó dala, a Time has been given, amit eredetileg Stereonak írtam, de egy gitárral nem volt az igazi, míg a Magmánál egyből levitte a fejet a 2 gitár miatt. Ilyen szempontból jóval nehezebb az egygitáros felállás. Azonban van benne egy nagy szabadság, ami meg marha jó dolog…

Milyen hangszereket használtok, illetve mennyire kísérleteztek új eszközökkel, hangzásokkal?

Kolos: Kb. a Stereo indulása óta egy Yamaha SG 300 gitárt használok, az erősítőm meg már 12 éve ugyan az! Élőben ez nekem tökéletes, stúdióban meg úgyis mindig variálunk.

Itthon egy-két kivételtől eltekintve kevesen élnek meg igényes zenélésből. Nektek mi a civil melótok, amikor éppen nem a zene mocsarában turkáltok?

Kolos: Munkaügyi Központban dolgozom.

Peti: Én angoltanárként végeztem, de már jó ideje reklámgrafikusként dolgozom.

A zene és a meló mellett hogyan szoktatok kikapcsolódni?

Kolos: Első a család, aztán ott a bicikli, ami egy baromi jó agypucoló dolog, egyedül tekerni egy nagy erdőben, állat! Mellette meg még úszni szoktam eljárni. Ezeken kívül másra nem nagyon marad időm.

Peti: A szociális iváson kívül semmi nem tud félóránál tovább lekötni, szóval nekem az a nagybetűs kikapcsolódás.

Kolos, te már kétszeres apuka vagy. Általában a zenészek megvívnak pár csatát életük során a szüleikkel. Belegondoltál már, hogy mit fogsz tanácsolni a gyerekeidnek, ha előállnak az ötlettel, hogy főállású zenészek szeretnének lenni?

Kolos: Na ja! Ezen nem nagyon gondolkodtam. Kicsik még a pályaválasztáshoz! Amúgy terveim szerint nem kívánok különösebben beleszólni az ilyen dolgokba, de ahogy az ember öregszik, egy csomó mindent másképpen lát, úgyhogy, tudja a fene mi lesz 15-20 év múlva. :)

Bár mindannyian érdekeltek vagytok más bandákban is, Gazsika túltesz mindenkin. Nehezen hiszem el, hogy nincsenek ebből adódó feszültségek…

Kolos: Pedig tényleg nem volt még ebből gond! Minden egyeztetés kérdése. Amúgy pont Gazsi az, akinek van helyettesítője, a volt dobosunk Kludovácz Csabi személyében! Ha végképp nem megy a dolog, Csucsu jön, és segít! :)

Hogy buliztatok régen, és mi a helyzet manapság? Egy-egy koncert után vannak még nagy elhajlások?

Kolos: Előfordul néha… Például legutóbb Szegeden remeket buliztunk hajnalig, 2 kedves szegedi rajongólánnyal! Persze semmi rosszra nem kell gondolni! J Csúsznak ilyenkor a sörök, és hol kisebb, hol nagyobb elhajlás szokott lenni a végére, de erről inkább Hegedűs Petit a sofőrünket kéne kérdezni, ő biztos többet tudna mesélni! :)

Mik a terveitek a jövőre nézve? Gondolok itt videoklipre, új témákra, koncertekre.

Kolos: Koncertek azok folyamatosan vannak. Most ősszel elég sok helyen játszunk itthon, és decemberben megyünk egy röpke német kalandra is. Új témákat még nem erőltetjük, most ilyen kellemes lustálkodás van, és inkább mindenki az egyéb projectjeit erőlteti, Balázs demózik az Asphalt Horseman-nel, Gazsi Neck Sprainezik vadul, Peti melózik, én meg a szakdogámat kéne, hogy írjam már végre. :) Videoklipről nem volt még szó, nyilván pénz nincs rá, de ha valami lehetőség beesne, biztos csinálnánk egyet valamelyik új nótára.

Lehet korai még ezzel foglalkozni, de két év múlva tíz éves lesz a Stereochrist. Terveztek valami nagyobb megmozdulást ünneplés gyanánt?

Kolos: Nem nagyon gondolkoztunk még ezen. Majd meglátjuk, mit hoz a jövő, de nem vagyunk egy ünneplős zenekar! :)

Végül… mit jelent számotokra a Stereochrist?

Kolos: Nekem ez a nagybetűs zenekar az életemben, az igazán saját gyerek! Persze nagyon fontos a Mood, meg a Magma Rise is, de a Stereot azt az elejétől én csináltam, és ez abszolút az én ízlésemet tükrözi. Itt nem nagyon kell kompromisszumokat kötnöm zenei értelemben!

Köszönöm az interjút, megtiszteltetés volt!
 

Időközben a szegedi Rádió Mi zseniális Betonkeverő műsorában leadott Stereo interjúban hallottam, hogy Peti mégis Norvégiába költözik, úgyhogy simán elképzelhető, hogy a következő lemezen ismét új énekest fogunk hallani(én mindenesetre ezt nagyon sajnálnám).

Továbbá jó eséllyel ez volt az utolsó bejegyzés ezen a blogon(legalábbis részemről). Aztán még akármi lehet, de köszönöm mindenkinek, aki eddig követte az írásaimat!

 

u.i.: hallgassátok az új Wall of Sleepet és Sahgot is sokat! \m/
 

Címkék: interjú iii stereochrist doom stoner thrash southern sludge

In Stereochrist We Trust

 2010.07.10. 14:20

A Stereochrist annak ellenére tudott a hazai southern színtér egyik (ha nem a) legfontosabb alappillérének megmaradni, hogy nincs egy olyan kiadványuk, amin ugyanaz a felállás játszana, és az utóbbi években a róluk szóló hírek többsége sajnos nem egy esetleges új lemezről, hanem sárdobálásról, tagcserékről és a feloszlásról szóltak. Ezért volt nagy öröm számomra is, hogy idén mégis elkészült a harmadik albumuk.

Személy szerint a Dead River Blueson jobban tetszett az ének, Felföldi Peti hangja az én füleimnek jobban passzol ehhez a zenéhez, viszont a Live like a Man, Die as a Godon jobb dalok voltak, így különösen nagy elvárásaim voltak az új, egyszerűen csak III címet viselő albummal szemben. Ugyanakkor volt egyfajta félelem is bennem, mert Hegyi Kolos másik bandájának, a Magma Risenak az első lemeze egyáltalán nem fogott meg…

Nos, amellett, hogy félelmeim alaptalanok voltak, a gödöllőiek alaposan túl is teljesítették elvárásaimat. Megyesi Balázs Rex Brown-féle hangzását eszembe juttató bőgőtémájával indít a lemez, majd utána Kolos és Binder Gazsika is belekezd a málházásba. Az amúgy mindenki számára nyilvánvaló, hogy ez a lemez a zenészszekción nem vérezhet el: Kolos játéka az első hangjairól felismerhető, Balázs pedig végig betonbiztosan alapoz Gazsika nem egyszer kétlábgépes témáival tarkított feszes, de egyben húzós dobolásához. A hangzást is nagyon eltalálták, egyértelműen ez a Stereo lemez dörren meg eddig a legjobban, bár ez mit sem érne jó számok nélkül (itt pedig mind nagyszerű, bár az első demók alapján eléggé féltem a When You Climb Over the Wall up the Laddertől, lemezen azonban mégis tetszik :)).

Külön egyébként nem fogom elemezni a dalokat, mivel annak a híve vagyok, hogy az albumokat egészben érdemes kóstolgatni majd megemészteni. Legyen elég annyi, hogy a tíz tétel egyfajta folyamatos sodrása a lassan hömpölygő doomos témáknak, akusztikus elszállásoknak, gyors, konkrét, thrashes riffeknek, arcbamászó, délies harmóniáknak, a fogós, mégsem elcsépelt szövegeknek és remek énektémáknak, s mindezt sokszor áthatja valami északi komorság is, de a lemez mégis pozitív kicsengésű. Peti szövegei és dallamai nemzetközi szinten is kiemelkedőek és messze túlmutatnak az ebben a műfajban megszokott sablon megoldásokon; egyszerűen minden szavának súlya van. Kerek, egységes lemez lett, mely azonnal üt, de ugyanakkor sokszori hallgatásra sem válik unalmassá, köszönhetően a szövegeknek, amikbe tényleg érdemes beleásnia magát az embernek.

Örüljünk együtt, hogy a banda nem esett bele az egyik számukban is megénekelt önismétlés hibájába: a Sztereokrisztus mert újítani, és ezzel egyértelműen egy új, és szerintem legerősebb korszaka kezdődhet meg számára. A III pedig legyen ne csak számukra, de stílustól függetlenül a többi hazai metal bandának is etalon: lemezt csak így érsemes kiadni, töltelékszámok és üresjárat nélkül.

A közeljövőben várható a Stardrive énekes Cselényi Csabival kiegészült Wall of Sleep új lemeze is, és ha hinni lehet a híreknek, talán még idén érkezik Makó Dávid új bandájának(ahol szerintem ő igazán otthonra lelt, félelmetesen működik élőben a zenekar), a Haw névre hallgató igáslónak is az első lemeze. Délies ízekből tehát nem lesz hiány, és remélhetőleg ez a blog is újraindul majd, talán kicsit komolyabb, kicsit szebb formában.

Linket természetesen nem kaptok, a lemez 2000 Ft-ért megvásárolható a boltokban vagy a bandán keresztül is megrendelhető:

www.stereochrist.com/

www.myspace.com/stereochrist

Legvégül pedig egy kis érdekesség, nem bírom nem kitenni(a második Stereo, valamint a  (szintén zseniális) norvég Sahg közelgő lemezének borítója) :)

Címkék: metal of iii stereochrist doom mood sleep haw wall southern

LOPOTT HANGSZEREK

 2009.12.17. 23:24

Figyelem!

Feltörték a Shapat Terror próbatermét 2009.12.16 - 17. között. Négy gitárt vittek el:

Epiphone G400, meggy színű, hátsó hangszedő cserélve
Seymour Duncan, jackaljzat sérült,egy réz alátéttel javítva, planet
waves heveder, a gitár hátán nagy alakú Shapat Terror matrica

Dean Hardtail select, gyári szám: 051185,
hangszedők, potméter gombok feketék, hátán nagy alakú Shapat Terror
matrica

FENDER Jazz Bass BALKEZES ,krémszínű Dimarzio pick up-pal,fekete színű testtel,fehér fogólappal

Valamint egy héthúros Ibanez Apex2, sötét zöld, tökéletes állapotban, a jackdugó aljzatnál egy kis festéklepattanás, a húrlábnál nem gyári hangszedővel

Képek a hangszerekről:

Dean

Epiphone

Fender

Ibanez

Segítsetek a Shapat Terrornak és a Mighty Manlifternek(ugyanis az Ibanez Macsié), és terjesszétek a hírt!

kontakt:

shapatterror-kukac-freemail.hu

info-kukac-shpt.hu

70/933-1512, 20/33-11-835

 

Címkék: gitár terror hangszer fender dean lopott basszusgitár mighty epiphone shapat ibanez apex manlifter hardtail g400 jazzbass

A blog sorsa

 2009.12.14. 00:06

Természetesen nem kell rosszra gondolni. Minden szerkesztő szívesen csinálja ezt a blogot csak az idő kevés. Ezért is hírdettem anno szerkesztő felvételt (dehülyekifejezés), mert hármunknak sok a feladat. Személy szerint nekem (páran tudják, hogy mivel foglalkozom de mindjárt kiderül) utolsó év az egyetemen továbbá az a megtiszteltetés ért, hogy a Gödöllői Vadászati Szakkollégium Titkára posztjára felkértek, továbbá úgy néz ki Vadászati Kultúrális Egyesületi tag is leszek. Számomra mindegyik nagy megtiszteltetés, szívesen csinálom csak  sok időt vesz el. Így amondó vagyok, hogy aki még egyáltalán olvassa a blogot: hírdesse az igét! Miszerint a Southern zene él és újra tündökölni fog! Akárcsak a stoner! Bájdövéj: aki nem megy a stonerrockblog bulijára az bizony masszív buzi!

Szóval aki akar jelentkezni segíteni nekünk keressen meg engem a 06-90-fizess-egy-sört számon... vagy: albinoangolna itt jön kukac gmail ponty kom.

 

Hail the leaf!


 

Tegnap, 2009. december 8-án volt öt éve, hogy az Ohio állambeli Columbusban megrendezett Damageplan koncerten Nathan Gale brutális körülmények között megölt 4 embert, köztük Dimebag Darrellt.

A tragédiáról immár ötödik éve, holnapután hazánk zenészei is megemlékeznek; aki úgy érzi, fáradjon el a Diesel clubba. Az este egyben hazánk legjobb Pantera tribute zenekarának, a Remembering the Steelnek is a búcsúkoncertje lesz, akik különleges programmal készülnek, így a Pantera klasszikusok mellett Damageplan és Rebel Meets Rebel nótákat is hallhatunk majd, rengeteg vendégzenésszel előadva.

 Az alábbi linken pedig egy kis gyűjtemény található, mely olyan bandák dalait tartalmazza, amikben Dime vendégeskedett. Külön kiemelném a félelmetesen jó, Sebastian Bachhal előadott Ozzy nótát, a Believert, az Anthraxtől az Inside Outot, valamint egy ritka, de végtelenül húzós Pantera számot, az Immortally Insanet. Íme:

B-side songs

Címkék: the club day steel diesel dimebag dime darrell remembering

Stonerrock blog birthday

 2009.11.27. 10:40

Ünnepeljük együtt az egy éves Sztónerrokkblogot december 19-én a Pogo Locoban!

Kőbánya-Kispest megállótól nem messze, Teleki u. 66. szám alatt található ez a rockkocsma/pizzéria. 950-es, 914-es és 909-es éjszakai buszmegállók a közelben.

A megjelenés mondhatni kötelező!

Címkék: blog rock bar birthday stoner rkh stonedirt bears sonofabitch desertplane

Ajánló

 2009.10.20. 13:13

Nehogy el ne felejtsétek!


Címkék: terror room sunday fury haw shapat vostok eejit midget

Gödöllő, Faház!

 2009.10.15. 13:12

Üdv a Faházas arcoknak, a tegnap este jóóóóóóóóóóó volt, cserébe zene nektek!

 

 

 

 

Born to be southern

 2009.10.01. 08:43

Nem ragozom túl a dolgot, úgyhogy: Happy Muthrfckn Southern Birthday, Gaben blogatya! Szóljon a tiszteletedre a Maylene and the sons of disaster bagázstól két arcletépő nóta:

 

Címkék: the of and disaster sons maylene

A tuti recept...

 2009.09.12. 14:18

...másnaposságra: Energia ital + kék Gatorade vagy Powerade! Hiiiiiiiiiiiibátlan

 

Lynyrd Skynyrd

 2009.09.12. 12:09

Höjj!

Megjelent az új Lynyrd Skynyrd lemez God & Guns címmel. Ennek örömére legyen itt az első klip róla, valamint egy link, ahonnan a teljes album letölthető!

rapidshare.com/files/275108420/Lynyrd_Skynyrd_-_God___Guns_2009.rar

kód: pelicon

Rég volt

 2009.09.01. 10:04

Tudom nagyon rég írtunk ide, de ennek megvolt a maga oka... fesztiválok ezerrel, munka és egyéb hülye kifogás. Ígérem nemsokára megint gőzerővel. Addig is két dolog:

 

Keresünk szerkesztő társakat akik szívesen csatlakoznának hozzánk.

 

Másik:

 

 

Rock Me Mama!

 2009.08.05. 20:51

Régen írtam már ide, de most találtam egy zenét amit meg kell osztanom veletek. Még sosem hallottam róluk eddig. Szerintem úgy jó, ahogy van! Hozza az érzést.

Fogadjátok szeretettel: Old Crow Medicine Show - Wagon Wheel   ...a szövege ITT!

 

Sunday Fury újra!

 2009.06.18. 17:55

Pár nóta a Sunday Furytől amik megtalálhatóak a Youtubeon is.

 

 

 

 

Filmajánló

 2009.06.18. 17:48

Rég írtam, rég voltam időm, ha volt időm akkor bevallom kedvem nem…. Most így visszatérésként egy filmet ajánlanék nektek. Egy nagy kedvencet. Sok jó zene, sok elgondolkodtató mondat… Cadillac Records. Íme a trailer:

Lucifer lázad

 2009.06.09. 18:00

Jó régen volt már post, a kutyauristenit. Jöjjön ezért most bő lé nélkül (mivel róluk sem tudnék elfogulatlanság nélkül írni) egy zseniális magyar banda, a Chief Rebel Angel. Bár nem szádörn műfajban tevékenykednek, de szerintem mindenképpen itt a helyük, annál is inkább, mert nem olyan régóta ingyen letölthető a teljes Death Rock City lemezük a Kommuna.org zenei oldalról. Következzen a minden ízében zseniális The Dead Bird Song, valamint a Mad Dog Fever:

A tagok egyébként már korábban is bizonyítottak: Felföldi Peti énekes/basszer a Stereochrist első lemezén hozott nagy dallamokat, Kiss Barni gitáros az egri Polly is Deadben pengetett, Pándi Balázs meg igazából úgyis underground legenda, ideillesztek inkább egy vele készült interjút, ami már évek óta állandó szereplője netes könyvjelzőimnek:

index.hu/kultur/klassz/pandi0304/

Végül következzen a link a Death Rock Cityhez:

Death Rock City

A Chief Rebel Angel is azon kevesek egyike hazánkban, akik arcoskodás helyett inkább jó számokat írnak, és azokat a színpadon is kellő energiával adják elő. Simán a legnagyobbak között lenne a helyük.

By the way: ha már Kommuna, akkor nézegessétek Shapat Terrorék myspace oldalát, mert felkerült a Hites című új nóta a közelgő lemezről, és igencsak rendben van:

SHPT

 

 

Címkék: rock death angel rebel city dog chief mad fever

"Macskásan is szép az élet..."

 2009.05.18. 12:01

A szombat este fergetegesen alakult, köszönhetően egy bizonyos Chief Rebel Angel nevű bandának (róluk hamarosan jön ismertető) és a koncert előtt/után elfogyasztott szomjoltóknak, szóval vasárnap kicsit nehezemre esett beindulni…

Ilyenkor nem keveset tud segíteni egy jól kiválasztott muzsika, így tegnap be is raktam Joe Bonamassa legutóbbi két lemezét, a Sloe Gint és a nemrég megjelent The Ballad of John Henryt, merthogy mindkét album igencsak rendben van.

Joe Bonamassa egy nagyon tehetséges, fiatal gitáros/énekes; 12 évesen már B.B. King előtt játszott, és pályája folyamatosan ível felfelé, nem véletlenül. A magyar Wikipédián található róla egy igen korrekt cikk, ahol megismerhetitek életútját és sikereit.

Május 22-én pedig a Millenáris Teátrumban mindenki meggyőződhet róla, hogy nemcsak a stúdióban vagány a csóka, hanem élőben is zseniális. Bővebb infó a koncertről 

Most pedig jöjjön a másnaposan az ürességtől szétszakadó fejeknek és kiégett érzéseknek tökéletes Sloe Gin, valamint a John Henrynek emléket állító Ballad of John Henry, mely maga a nagybetűs DÖG. Íme:

Ahogy ígértem, itt is van a legutóbbi Bonamassa album:

The Ballad of John Henry

A címet pedig utólagos engedelmével Joshibarat blogjáról kölcsönöztem, aki remek albumokat szokott ajánlani másnapos rovatában.

Címkék: másnap john henry joe gin ballad bonamassa sloe

Aki tud az tud

 2009.05.16. 20:57

Kérlek nézzétek meg az alábbi ZENÉSZ (végig csupa nagybetüvel) videoját. Nagyon jókat játszik.

 

 

 

Érdemes nézegetni a többi videot is tőle. Hihetetlen amiket művel.

Koncertajánló

 2009.05.16. 15:14

Címkék: koncert kert dürer gorezone

Királyi „vágta”

 2009.05.12. 18:05

Gaben tegnapi felvezető cikke után most következzen egy régi (de minden bizonnyal örök) kedvencem, melyet Clapton bátyó egy másik legendával, B.B. Kinggel közösen hozott össze. A Riding with the King névre keresztelt lemez nevéhez hűen tényleg királyi, a számokból árad a profizmus és a nagybetűs ÉRZÉS.

Több évtizedes barátságuk ellenére a közös album gondolata csak 97-ben, B.B. King Deuces Wild lemezének felvételei közben vetődött fel, aminek eredménye ez a 2000-es lemez. A korong dupla platina státuszt ért el és 2001-ben Grammyt hozott a mestereknek, ami nem is csoda ilyen számokkal, mint a Riding with the King(egy 1983-as dal, szerzője John Hiatt), Marry You, Help the Poor, I Wanna Be vagy a záró Come Rain or Come Shine.

Kis érdekesség, hogy a Rolling Stone mindkettejüket beválasztotta a „Minden idők 100 legjobb gitárosa” listájába, s ez alapján B.B. King az első, míg Clapton a második legnagyobb élő gitáros (a két listavezető egyébként Jimi Hendrix és Duane Allman, akik tragikus körülmények között, Jimi 27, Duane 24 évesen hunytak el).

Végezetül két (remélhetőleg valós) idézet:

„Néhányan úgy beszélnek rólam, mint valami forradalmárról. Ez ostobaság: egyszerűen csak B.B. Kinget másoltam” /Clapton/

„Remek ember és nagy zenész. Ez a fickó úgy énekel, mintha a Mississippi mellett született volna!” /B.B. King Claptonról/

A kölcsönös tisztelet albuma tehát a Riding with the King, amit még a blues iránt kevésbé fogékonyaknak is ajánlok (saját tapasztalat), hátha meghozza hozzá a kedvüket…

Riding with the King:

LINK 1

LINK 2

Kód: Mussiqa.Net

 

Címkék: the blues eric with king riding clapton b.b.