Tegnapi ígéretemhez híven folytatom a sort egy másik tehetséges magyar zenekarral, a Stonedirttel. A MédiaMárketben akadt meg a szemem a Redneck Blues nevet viselő lemezükön. Mivel Bluevoodoo már jókat mondott a bandáról, és nevetségesen alacsony áron (1500 Ft) lehetett megvenni a korongot, nem sokat tétováztam.
A zenéjük pedig egyből hatott. Az album végig egyenletes minőséget hoz (hangzás is teljesen korrekt, de élőben még jobban szakítanak a számok), csak úgy árad belőle a déli hangulat, mégsem érezzük egy percét sem sablonosnak. A Stonedirt a BLS és Pantera módján ragadta meg a southern életérzést, sikerrel. Külön kiemelném Kemencei Balázs (ld még Wall of Sleep) ízes gitározását, mert technikai tudása mellé az érzést is odateszi. Riffjeiben és szólóiban ott van Dime és Zakk iskolája, harmóniáiban pedig Iommi mester hatása is nyilvánvaló, és mindezt megfelelő egyéniséggel keveri.
A Pantera neve az ének alapján is eszünkbe juthat, mert Tarjányi Endre hangja eléggé hasonlít Anselmo bátyóéhoz, és emiatt hallottam már negatív kritikát őt illetően. Szerintem azonban nem izzadtságszagúak dallamai, mert csak azt adja, ami belőle jön; egyszerűen ilyen a hangkaraktere. Egyébként azon kevés énekesek egyike, akik élőben „ütnek” igazán(a Sabbath A National Acrobat számát koncerten félelmetesen jól hozta, libabőr érzés volt).
Mint írtam, a 10 szám végig egyenletes színvonalat nyújt, pár dalt mégis kiemelnék: az album legjobb refrénjével bíró, albumnyitó Bleed as I Bleed, az önmagáért beszélő Whiskey, a remek klippel bíró Washed Away, az albumzáró, akusztikus Something’s Dying in Me(redneck blues) , vagy a honlapról ingyenesen letölthető Like a Falling God biztos, hogy nem okoznak csalódást. Tudtommal íródnak az új számok, s remélem, egyre többen megismerik majd őket, mert a hozzáállással nincs baj, de ami fontosabb, a dalokkal sincs!
Washed Away: Bleed as I Bleed:
